A mágiát pozitív és negatív céllal is lehet használni. Ha másnak segítesz vele, vagy valamilyen jó dolog bevonzása érdekében úgy hajtod a saját malmodra a vizet, hogy ezzel mást nem befolyásolsz, másnak nem ártasz, akkor az Fehér Mágia. Gyakori a szerelmi kötés, ami akkor nem minősül fekete mágiának, ha a felek együtt, egymás jelenlétében, közös akarattal alkalmazzák. A kötés akkor is működik, ha csak az egyik fél alkalmazza, de ha ezt a másik tudta és beleegyezése nélkül teszi, az már Fekete Mágiának számít, és negatív sorsot vonz be.

A sötét oldal ereje olykor csábító ugyan, de tudd: bármit teszel, az a karmádon nyomot hagy, visszahat rád! Így hát jól gondolj át mindent, mit tenni szeretnél! Gondolj a várható következményekre! Ha átkot szórsz valakire, lehet, hogy elsődlegesen nem neked lesz fizikálisan gondod belőle, hanem egy hozzád nagyon közel álló élőlényre hat vissza, vagy a kapcsolatrendszeredben keletkezik törés.

Ha a mágia eredetét, fejlődését, változatos megjelenési formáit akarod feltárni azzal a céllal, hogy bepillantást nyerj a jelenségek lényegébe, hamarosan a metafizikus világnézetek labirintusában találjod magad, ami aztán elkerülhetetlenül visszavezet a mából az emberré válás több tízezer évvel ezelőtti időszakába, hacsak nem jóval régebbre, még az ember előtti időszakba (lásd: Necronomicon - Halott Nevek Könyve). A szemlélődő itt az ősi sejtelmek olyan szférájába kerül, amelyen át megtalálja a lefelé vezető utat saját lelkének tomboló vulkánjába. Ebben az éjsötét szakadékban fellobban a tűzhányó magnetikus energiavihara, az innen szerzett elemi energia által kerül hatalmas lelkierők birtokába az onnan felbukkanó ember, akinek a feladata, hogy aztán bánni is tudjon vele.

E mély és látványos fordulat során, a lélek alapjainak a megközelítésekor átélhetjük, hogy mit jelent a fekete és a fehér mágia közötti határvonal. Ha felületesen közelítjük meg, csupán ugyanannak az éremnek a két oldalaként értelmezhetjük a különbséget, mert úgy tetszhet, mintha a mágia két formájáról lenne szó, ám ha mélyebbre tekintünk, rájövünk, hogy egymással alapvetően felcserélhetetlen oldalakról van itt szó.

A mágia fehér vagy fekete volta mindig függ a mögötte álló egyén céljaitól. Fehérnek hívja a szakirodalom a segítő, pozitív indíttatású mágikus praktikákat, míg az öncélú, sokszor komoly anyagi hátterű, erőszakos, ártó, negatív mágiát feketének. A fekete mágia nem csak átkokból és woodoo-ból áll, hanem az is ide tartozik, ha bármilyen módon korlátozod mások szabadságát, szabad akaratát. Biztosan tettél már olyat, hogy mások helyett döntöttél, vagy csak szimplán annyira erősködtél a saját igazad mellett, hogy ezzel elvetted mástól azt a lehetőséget, hogy saját útját járja. Maga a világ is mágia, sokunknak még a fizika és a matematika eredményei is ebbe a kategóriába tartoznak. A mai ember azonban a mágiát automatikusan a varázslattal, sőt a negatív töltésű használatával azonosítja csupán. A jövő átláthatatlansága és az ember alapvető félelmeinek megnyilvánulásai megnövelték a Fekete Mágia iránti keresletet. Úgy tűnik, a félelem energiái erősebbek, mint a szeretetéi. Köszönhetjük ezt a tendenciát elsősorban a médiáknak, a filmgyártásnak, a felgyorsult életnek. A Fehér Mágia húrjai finomabban, légiesebben szólnak, érzékelésükhöz határozottan át kell lépned a mindennapi élet vastag szűrőit, lelki szemed előtt a szeretet vízióját fenntartva.

Minden esetben a mágus szellemi érettsége és beállítottsága a döntő abban, hogy az általa meghívott mágikus erők valóban tisztán és a fehér oldal mentalitása szerint működnek-e. Emiatt mindenki saját magára és lelkiismeretére van utalva annak mérlegelésében, hogy az általa kiválasztott mágikus procedúra megfelel-e a célnak, amelyet kitűzött maga elé. Egyébként megeshet, hogy nem képes kordában tartani az általa megidézett erőket, és ez mindig lebegjen figyelmeztető intésként a szeme előtt!

Mi, emberek általában túl telhetetlenek vagyunk, ezáltal könnyen válhatunk olyan erők rabszolgáivá, melyeket saját magunk hívunk életre. Nem ritkán akár a lelki üdvünket is képesek vagyunk eladni, következésképp csak a nagyon erős személyiségeknek szabad a varázslásnak azokat a formáit alkalmazni, amelyek során szimbólumok, eszközök és jelek útján kerül kapcsolatba a mágikus szférákkal. A mágikus és spirituális erőket semmiféleképpen nem szabad a telhetetlen, személyes nyereség érdekébe állítani, mert a megidézett erők lehívójuk ellen fordulhatnak.